Élő adásban beszéltem a veganizmusról

Korábban már voltam a Bonum TV vendége, amikor a veganizmus világnapja alkalmából az állatkísérlet-mentes és vegán kozmetikumokról beszélgettünk, a tegnapi nap során pedig az átállásról folyt a szó.

Sajnos az idő egy kicsit szűkös volt, én pedig órákat tudnék erről a kérdésről beszélni, ezért arra gondoltam, hogy ebben a posztban egészíteném ki az ott elhangzó gondolataimat azokkal, amikre tegnap nem jutott idő, vagy pedig annyi mondanivalóm volt, hogy elszaladtam az adott téma mellett. Az élőadást itt tudjátok visszanézni:

De akkor miről is szeretnék még beszélni?

Az elején ugye elhangzott a selyem. Sajnos igen régen volt, hogy részletesen utánanéztem a kérdésnek, ezért nem tudtam hirtelen videót vagy forrást ajánlani hozzá, de most megkerestem, és ebben a How It's Made videóban nagyon részletesen elmagyarázzák a folyamatot, amit én egy-két szóban összefoglaltam. Illetve átemelném ide Veganinja gyakran ismételt kérdéses bejegyzéséből is az idevágó részletet: "A selyem a selyemhernyó bábjából készül. A selyemhernyó egyetlen szál selyembe bugyolálja magát, hogy a bábban éljen, amíg kifejlődik selyemlepkévé. A selyemiparban is egyetlen szál selyemre van szükség. Ha a selyemlepkét békén hagyják, akkor kirágja magát a bábból [amitől az nem lesz többé alkalmas az egyetlen szál selyem felhasználásra], úgyhogy a selyemtermelők megölik a hernyókat, vagy úgy, hogy élve felforralják őket, vagy pedig tűkkel átdöfködik őket. Ekkor lefejtik a bábot a hernyóról."

Sajnos a tejipar kérdéskörébe is nagyon részletesen belementem, így nem maradt idő például a tojást kifejteni, ezért ehhez ezt a videót ajánlanám azoknak, akik beszélnek angolul:

Angolul nem beszélőknek pedig a saját szavaimmal leírnám részletesen: ahogy a tehéntejnél is említettem, ma már az igényeink töredékét sem tudnánk kielégíteni a nagyipari tartás nélkül, éppen ezért nem lehet a tojásfogyasztásról beszélni az ipari állattartás említése nélkül. 

Az ipari tartásban, amikor "utánpótlás kell", akkor ugye nem tudják szabályozni, hogy hány kakas és tyúk keljen ki, ezért közel fele-fele arányban kakasok és tyúkok a kikelt kiscsibék. Viszont a kakas nem nő elég gyorsan elég nagyra ahhoz, hogy megérje mindet megtartani (pár kivétellel, akik majd az utánpótlást biztosítják), ezért a nemzetközi gyakorlat szerint a frissen kikelt állatokat "szétválogatják" és a "fiúkat" élve bedarálják. Viszont a minap olvastam egy hazai szakkönyvben, hogy az itthoni gyakorlat szerint általában inkább zsákba teszik őket és megfulladnak vagy összenyomják egymást. Mennyivel humánusabb!

Mindemellett nem szabad elfelejtenünk, hogy a tyúkok testfelépítése az évek alatt rengeteg változáson ment keresztül az emberi behatások következtében. Valaha ezek az állatok évente 12 db tojást tojtak, ma pedig vannak olyan fajták, amelyek egyetlen év leforgása alatt akár közel 300 tojást is tojnak. Mindez természetesen teljesen kimeríti a szervezetüket és komoly egészségügyi problémákat okoz náluk. És akkor a csőrük lemetszéséről, a ketreces tartásról, a lelkiismeretet megnyugtató, de amúgy semmit sem jelentő bio és egyéb tartásokról még nem is beszéltünk...

Emellett, amit nagyon fontosnak tartok a váltás kapcsán, mégis elfelejtettem: úgy gondolom, hogy amikor váltunk, nagyon hasznos lehet az informálódás az interneten blogok segítségével (nekem eleinte személyes kedvencem volt a magyarok közül a fent említett Veganinja, és rengeteget köszönhetek neki), a vegán közösségekhez (aktivisták, Magyar Vegán Egyesület stb.) csatlakozás és a vegán rendezvények (például Vegan Sunday Market) látogatása. De a legfontosabbnak mégis a traumák feldolgozását tartom. Nagyon kevés olyan vegán van, aki úgy váltott, hogy semmilyen módon sem szembesült az állatok szenvedésével. Nem hiszem, hogy akad olyan vegán, aki nem szembesült mindazokkal a borzalmakkal, amiket az állatok nap, mint nap átéltek az ő korábbi vásárlási szokásai miatt. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy az elején időt és energiát áldozzunk ezeknek a feldolgozására, amiben egyébként a vegán közösségekhez való csatlakozás nagy segítség lehet. Emlékszem, hogy eleinte számomra is sokkoló volt azzal a rengeteg új információval állni a nagyvilágban miközben mindenki úgy nézett rám, mintha én lennék az ufó, én pedig nem értettem, hogy miért csinálják még mindig ezt, miért csináltam én ezt ilyen sokáig és miért nem ezt halljuk mindenhonnan. És ez természetesen ahhoz vezet, hogy vagy nagyon nehezen kezeljük a kialakult helyzetet vagy egyáltalán nem tudunk vele mit kezdeni és nem megfelelően állunk másokhoz és önmagunkhoz, amíg mindezt fel nem dolgoztuk.

Továbbá, amit az átállással kapcsolatosan még mindenképpen el szeretnék mondani, az a beszélgetés végével kapcsolatos, amikor a műsorvezető hölgy azt mondta, hogy a szervezetünknek egy hatalmas sokk. Én a mondandója második felére reagáltam, erre nem volt időm és lehetőségem már válaszolni, de azt mindenféleképpen fontos kiemelni, hogy valóban az első időszak lehet nehezebb az átállás során, ez elsősorban a megnövekedett rostbevitelnek köszönhető. Erről egy elég átfogó cikket Varga Balázs Vegán Sporttáplálkozás oldalán olvashatnak azok, akiket érdekel ez a kérdés. Nekem személy szerint a kezdeti puffadás körülbelül két (borzalmas) hétig tartott. Viszont azóta ehetek bármennyi hüvelyest, zöldséget, gyümölcsöt és bármi egyebet, nem tapasztalok hasonló tüneteket. Emellett az első időszakban az is természetes, ha sokkal sűrűbben éhezünk meg, azonban egy-két hónap eltelte után minden visszaáll a normális kerékvágásba, ma már akár napi egy étkezéssel is vígan élem a napjaimat, ha úgy alakul éppen a programom.

Anita