Nyílt levél az Egy nap a városban blog szerzői részére

Ma reggel szemben találtam magam egy tévedésekkel, ferdítésekkel és hamis sztereotípiákkal teli cikkel az Egy nap a városban blog oldalán, ami Steiner Kristóf legutóbbi "nem vagyok vegán" kijelentése kapcsán íródott.

Tisztelt Szűcs Ádám!

Mivel az adott csoportban történtek engem is személyesen érintenek, így szeretnék a cikkére magam is reagálni és egy kicsit beszélni a TVT-ben (Kristóf csoportjában) kialakult helyzetről és magáról a vegán aktivizmusról. Meg arról is írok Önnek, hogy mi is a veganizmus, mivel sajnos azt tapasztaltam, hogy úgy írt róla cikket, hogy a mozgalmunk alapjaival és definíciójával sincsen tisztában.

"Kiemeltem, hogy amíg a vegán társadalom aktív tagjainak egy része teljesen komolyan azt gondolja, hogy bűntudatkeltéssel lehet pozitív kampányt folytatni, addig a vegán-ügy, az állatok megmentése lehetetlen. A negatív kampány kontraproduktív."

A legtöbb posztom kapcsán megkaptam már, hogy bűntudatot keltek, akkor is, amikor az egész csak tudományos tényekre épült. Az igazság az, hogy én senkiben sem tudom előidézni a bűntudatot, el tudom mondani a tényeket, el lehet mondani tényként azt is, hogy mit művelnek az állatokkal, de hogy ezzel kapcsolatban ki mit érez, az már nem az én hatásköröm. 

A legtöbb vegán aktivista társammal közösen nem bűntudatot, hanem együttérzést akarok ébreszteni másokban (hiszen a veganizmus az állatokról szól), és ha az ember együttérez az állatokkal és szembenéz a saját tetteivel, akkor lehetséges, hogy bűntudatot is érez. De sosem ez a célunk, ez maximum velejárója, amiért nem tudunk és nem is fogunk felelősséget vállalni, ugyanis az már nem a mi hatáskörünk.

"A vegánság azért terjed, mert divatos, menő kirakni instára..."

Persze, meg olyan menő minden egyes munkahelyi ebéd alatt hallgatni a szekálásokat, a "növények is éreznek, te növénykínzó" és hasonló megjegyzéseket. Kifejezetten öröm a többségünknek elviselni azt, hogy a családja nem fogadja el a döntését, hogy kevesebb étterem felel meg most már az elvárásainknak, rengeteg dolgot újra meg kell tanulni stb. A veganizmus azért terjed, mert egyre több információ áll az emberek rendelkezésére, így most már a hozott és tanult, társadalmilag normálisnak ítélt viselkedési mintákból is könnyebben ki tudunk lépni, mert már tudjuk, hogy van másik alternatíva.

Most, hogy ezeket tisztáztam, szeretnék a cikkben írt pontokra is részletesen reagálni:

"A csoport szereti önmagával megvitatni a saját maga által felvetett kérdéseket, a fenti FB-csoportban a racionális érveket felhozó húsevőket sokszor trollozzák le, és kérik, hogy zárják ki őket onnan."

Ez volt az a pont, amin - elnézését kérem -, de felnevettem. Személy szerint én minden egyes esetben racionális érvekkel szoktam érvelni. Elég elolvasnia akár csak azt a cikkemet is, hogy Miért érdemes vegánnak lenni, és látható, hogy minden egyes általam felvetett állítás tudományosan, kutatásokkal alátámasztható.

Továbbá szeretnék felhozni két példát, az egyik Kristóf csoportjában esett meg velem, a másik pedig a Chemtrail nevű csoportban, ahonnan a "trollok" érkeztek (a többségük tényleg az).

Pár hónappal ezelőtt a Titkos Vegán Tracspartiban valaki szóvá tette, hogy a vegánok szóját fogyasztanak, ami káros (már nem emlékszem, hogy az emberre vagy a környezetre gyakorolt hatását firtatta-e a kérdező), mire statisztikai adatokkal, tudományos forrásokkal alátámasztottam, hogy miért igényel sokkal több szóját a vegyes étrend, mikben van szója stb. Mire tudja, mi volt a csoporttagok reakciója? Hárman estek nekem felváltva (egy vegán csoportban!) nem vegánok, hogy már megint egy blogposztot linkelek, csak megélhetési vegán vagyok, a blogom szar stb. (Valóban volt a szövegben egy link, hiszen így egy linket küldök, és a cikkben minden más hivatkozás is szerepel) Mire Kristóf reakciója annyi volt, hogy ne aggódjak, neki is bele szoktak kötni a munkásságába. Semmi bajom Kristóffal, nagyszerű embernek tartom, akárhányszor találkozunk, mindig megállapítom, hogy hihetetlenül kedves jelenség, de azt a TVT-s admin munkája alapján el lehet róla mondani, hogy sokkal kevesebbet enged meg a vegánoknak, mint azoknak, akik eljöttek egy vegán csoportba minket kritizálni.

A másik eset a Chemtrail nevű csoportban esett meg velem, ahol egyébként voltak érdekes megosztások és nem trollkodni mentem. Aztán elkövettem azt a hibát, hogy egy veganizmust szapuló poszt alatt tudományos tényeket, dietetikai szervezetek állásfoglalásait és hasonlókat kezdtem felhozni és nem szálltam fel "az érvek nélkül kijelentjük, hogy minden vegán hülye" vonatra. Tíz percen belül tiltottak a csoportból örökre. Ki is a nagyobb önsimogató akkor?

Úgy gondolom, hogy ez a két személyes történet mindjárt árnyalja egy kicsit a fenti téves állítását. Kijelenteni, hogy az ilyen csoportokban lévő vegánok elfogultak és akiket "letrolloznak" mind racionális érveket sorolnak fel, hatalmas ferdítés. Valóban vannak vegánok, akik egyoldalúan vagy nem helyesen érvelnek, ahogy valóban rengeteg olyan nem vegán van az ilyen csoportokban, akinek az érvelésében semmiféle racionalitás nincs, egyszerűen csak a hiedelmeiket próbálják alátámasztani. 

Mert egyébként akármilyen hihetetlen, ma már pszichológiailag kijelentett tény, hogy nem csak a vegák és a vegánok ülnek asztalhoz a hiedelmeik alapján, hanem az is, aki vegyes étrenden él:

"Egymás között megfigyelhető a rivalizálás, ki a jobb vegán. Az, aki sokkal többet tesz az étrendjének drasztikus megváltoztatásán kívül, hiszen egy turbóvegán már a növényi táplálékokat is rangsorolja, vegán orvoshoz jár (akinek nincs sok gyereke, mert az nem vegán), és általában egész élete arról szól, hogy vegán."

Valóban akadnak közöttünk olyanok, akik esetleg félreértelmezik a veganizmust. A veganizmus egy állatjogi mozgalom. Ennyi és nem több. Emellett én amúgy úgy gondolom, hogy mivel a vegánok többsége eleve tudatosabban vásárol bizonyos téren, más szempontok alapján is tudatosabbak sokan, így egy kívülálló számára félreérthető lehet egy-egy poszt vagy annak mondanivalója, de én vegánként nagyon ritkán éreztem eddig azt, hogy valaki nagyobb vegán akar tőlem lenni, pedig én tényleg az összes csoportban benne vagyok és elég aktívan kommentelek és posztolok is. Amint az ember letilt 3-4 kicsit hangosabb, de agresszívabb arcot, mindjárt teljesen élhető, jó hangulatú lesz az összes ilyen csoport. (De ez nem azon múlik, hogy ők vegánok, hanem azon, hogy minden ember más, hiszen jelen vagyok olyan csoportokban, ahol vegyes étrenden élő emberek vannak többségben és ezeken a helyeken sokkal cifrább viták is vannak.)

"Akik tagok lesznek, gyökeresen megváltoztatják az életüket, de a világlátásukat is. Amikor csalódnak, esetleg kilépnek, ilyenkor az életmódjuk is visszaváltozik."

Ez nem egy szekta, ahol tag leszel és azért változtatod meg az életmódodat, mert megkövetelik tőled. Ez egy felismerés, világlátás (nevezzük akárminek), aminek birtokában váltunk, és aztán vagy belépünk különböző csoportokba, egyesületekbe, közösségekbe - vagy nem. Aki pedig valaha visszalép, az sosem volt vegán, csak növényi étrenden élt, hiszen ismétlem, a veganizmus egy állatjogi mozgalom, nem több, nem kevesebb. Ha pedig valaki valaha felismerte, hogy az állatok kihasználása és tárgyként kezelése helytelen, az nem fog visszatáncolni azért, mert valaki csúnyát mondott neki.

"A csoport sokszor önellentmondásba keveredik, hiszen egy olyan világot hirdetnek, ami egymás életének tiszteletére, elfogadására épül, miközben közülük egyre többen egyre inkább kirekesztőek."

Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy a veganizmus pusztán a fajista diszkrimináció elutasítása.* Ahogy a vegyes étrenden élők, úgy a vegánok is ezer félék, és csak azért, mert mi nem teszünk különbséget egy kutya és egy disznó meggyilkolása között, nem leszünk másabbak, mint amilyenek a vegánságunk előtt voltunk: nem leszünk szentek, egy tüzesebb személy nem lesz nyugodtabb, ahogy egy visszahúzódóból sem lesz asztalcsapkodó aktivista csak azért, mert felismert bizonyos összefüggéseket, amik alapján életmódot változtatott. Ezt legalább olyan abszurd számon kérni a vegánokon, mintha egy emberjogi aktivistán kérnénk számon, hogy miért nem szereti az állatokat. Persze, egy ideális világban így lenne, és tisztelnénk egymást a veganizmustól függetlenül, ahogy én magam is többször írtam erről a kérdésről, de ez nem ilyen egyszerű - és semmi esetre sem lehet pár ember viselkedését egy egész mozgalomra ráhúzni. Pláne akkor, ha annak a viselkedésmódnak nem sok köze van a mozgalom céljaihoz.

*Fajista diszkrimináció: Ahogy korábban is írtam már, a veganizmus egy állatjogi mozgalom. Ennek a mozgalomnak a követői (amennyire lehetséges) elutasítják az állatok kihasználását, megkínzását, meggyilkolását, és mindent, ami miatt az állatokat profitszerzés céljából felhasználják. Ahhoz, hogy megértsük ennek az okát, először bemutatok egy fogalmat: a fajizmus fogalmát a Fajizmus nélkül c. oldalról vett felépítés alapján.

A szexizmus az, amikor nemi hovatartozás alapján megkülönböztetett bánásmódban részesül valaki a neme miatt egy olyan helyzetben, amikor a neme nem lényeges. A rasszizmus az, amikor etnikai hovatartozás alapján megkülönböztetett bánásmódban részesül valaki a hovatartozása miatt egy olyan helyzetben, amikor az nem lényeges. Ugyanígy a fajizmus egy olyan diszkrimináció, amikor egy egyént (nemhumán állatot) a faja miatt megkülönböztetett bánásmódban részesítik egy olyan helyzetben, ahol a faj nem lényeges.

Az evolúciós biológusok és a kognitív etológusok is egyértelműen azon az állásponton vannak, hogy nem rendelkeznek olyan jellegzetességekkel az emberek, amelyek teljes mértékben hiányoznának az állatokból, vagyis nincsen az emberek és az állatok között minőségbeli különbség. Ez azt jelenti, hogy az ember semmivel sem érzőbb lény az állatoknál. Éppen ebből kifolyólag ugyan egy tehénnek vagy malacnak nem fűződik érdeke ahhoz, hogy szavazhasson vagy tulajdonnal rendelkezzen, azonban ugyanúgy érdeke fűződik a testi épségéhez, egészségéhez és az életbenmaradásához, mint egy embernek, és amikor mi ezt következetesen figyelmen kívül hagyjuk, akkor sértjük az érdekeiket, jogaikat. És ebben az esetben bekövetkezik az, amit a fajizmus rövid megnevezésénél is írtam: ilyenkor egy egyént (nemhumán állatot) a faja miatt megkülönböztetett bánásmódban részesítenek egy olyan helyzetben, ahol a faj nem lényeges.

Az emberi jogi törekvések alapja az a felismerés, miszerint egyáltalán nem igazságos egy csoport érdekeit elismerni és támogatni, miközben egy másikét figyelmen kívül hagyjuk, esetleg elnyomjuk a kivételezett csoport érdekében. Mivel az emberekhez hasonlóan az állatok is érző lények, semmivel sem kevésbé érzőbbek, mint mi, és hozzánk hasonlóan ugyanúgy élni szeretnének és biztonságban szeretnének lenni, ezért egyértelmű, hogy az életük és testi épségük védelmével kapcsolatban nem lehet különbséget tenni az emberek és az állatok ilyen jellegű jogai között. Ezzel szemben az emberek a haszonállatok (és más állatok) életéhez, testi épségéhez kapcsolódó jogaikat következetesen elnyomják, és fájdalmat, szenvedést okoznak az állatoknak, miközben elveszik azok szabadságát és az életüket. Ugyanúgy, ahogy nincs jogunk gyerekeken vagy visszamaradott szellemi képességekkel rendelkezőkkel ezt tenni, csak azért, mert nincsenek azon a szellemi szinten mint mi, úgy ez az állatok esetében is helytelen. Ugyanígy, ahogy nem lenne jogunk erre a célra "tenyésztett emberekkel" így bánni, úgy nem jogos azzal érvelni emellett, hogy ezek az állatok ezért vannak tenyésztve. Nem helyes, hiszen pusztán attól, hogy "mi erre tartjuk őket", ők nem lesznek kevésbé érző lények.

Az állatoknak érdekük fűződik az életük folytatásához, a testi épségükhöz és a szabadságukhoz, és amikor mi ezektől megfosztjuk őket, akkor az őket etikailag megillető jogaikat sértjük, még ha nem is a klasszikus, jogi értelemben véve (egyelőre). De nem használhatunk ki más érző lényeket, és nem okozhatunk nekik fájdalmat csak azért, mert az számunkra előnyös. 

A veganizmus lényegében ennek a diszkriminációnak az elutasítása, sem több, sem kevesebb. Nem jelent útlevelet a világbékéhez, egyszerűen annyit jelent, hogy nem kezeljük tárgyként az állatokat.

Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy egy kicsit írjak arról, hogy milyen érzés vegánnak lenni és szembesülni azzal, ahogy korábban éltünk és élnek mások körülöttünk. 

Próbálja meg egy pillanatra beleérezni magát a helyünkbe: Képzelje el, hogy egy olyan világban él, ahol mindenki kutyát és cicát eszik, és ez teljesen természetes, senki sem ütközik meg rajta. Régen Ön is (t)ette, de aztán meglátta az állatot a hús mögött, és képtelen rá többet. Sőt, ha valakinek el szeretné mondani, hogy a cica és a kutya is érző lény, akit nem kellene megölni, hiszen tudományosan bizonyított tény, hogy nem kell (és más, ugyanolyan finom alternatíva is van), akkor is a többségnél süket fülekre talál, sőt, még Önt néznék le, Önt támadnák emiatt, vagy egyszerűen csak idegesítőnek tartanák stb. Miközben ott van a tudat, hogy valaha Ön is ugyanilyen süket és vak volt ezen élőlények szenvedése iránt, amennyire a többiek. És tudja, hogy milyen volt a felébredés pillanata, és azt kívánja, bár előbb döntött volna így. És közben fáj a szenvedést látnia, fáj a sok megkínzott, megcsonkított tetemet látnia mindenhol. Akárhová megy, mindenhol a húst tolják az arcába. Miközben Ön nem a húst, hanem az élőlényt látja benne, aki élni akart, akinek borzalmas körülmények között teltek a napjai, és borzalmasan múlt el az élete. Higgye el, egyáltalán nem egyszerű. Pláne nem egyszerű higgadtan kommunikálni. Néha elszakad a cérna, még nálam is, pedig én aztán huszonhatszor is leírom ugyanazt, ha kell.

Nagyon jól tudom, hogy a hús fogyasztása a kultúránk része, ebben nőttünk fel. Én is. De semmi sem olyan sokkoló, mint hirtelen egy magasabb szemszögből szemlélni az egészet, és rádöbbenni, hogy ennek én is a része voltam, és ehhez én is asszisztáltam. Semmi sem olyan sokkoló és kiábrándító, mint szembesülni az emberi kegyetlenséggel. Nekem egy nagyon hosszú, több lépcsőből álló folyamat volt, mire feldolgoztam mindazt, amire rádöbbentem. Ennek a folyamatnak az állomásai közé olyanok tartoztak, mint az önmarcangolás, lelkiismeret-furdalás, düh, harag, kiábrándultság, szomorúság, elfogadás és végül a remény. A remény, hogy vagyunk még, akik máshogy látják a világot, mint én, hogy vannak még, akik készen állnak szembesülni ezekkel. És igen, tudom, kellemetlen lehet egy dühös fázisban tartó vagy ott megrekedt vegánnal találkozni. De oka van annak, hogy dühös. Haragszik a világra és önmagára, amiért ezt hagyta, és amiért ezt hagyjuk. És minden "stációban" találhat valami idegesítőt. Megértem. Ezért én csak annyit kérek, próbálja megérteni azokat, akik máshogy látják a világot, akik a hús mögé néznek, és látják azt a szenvedést a hamburger mögött, ami valóban ott volt. Mert ha Ön is ezt látná, Ön sem tudna csöndben maradni, és Ön sem tudna mindig békés lenni és mindig, mindent elfogadni.

Ráadásul az, hogy elfogadom az embert, nem jelenti azt, hogy elfogadom és támogatom a helytelen cselekedetet. Igenis fel fogok szólalni a húsfogyasztás ellen, miközben ugyanúgy tisztelem az adott egyént:

"Tegyük gyorsan helyre a dolgot: nem minden vegán szeretne szektatag lenni (bár aki online önsimogatóhoz fordul, nyilván inkább igen, mint nem)."

Egyetértek, tegyük gyorsan helyre a dolgokat: az, hogy belépek egy vegán csoportba, ahol szeretnék végre engem érdeklő kérdésekről beszélgetni és nem olyan dolgokról, amiket naponta megválaszolok másoknak, nem jelenti azt, hogy szektatag lennék vagy önsimogatásra vágynék.

Én a mindennapi életemben vegán aktivistaként rengeteg nem vegán emberrel találkozom (de az is, aki nem aktivista, napi szinten hallja a másik oldal dolgait), rengeteg nem vegán reklámmal és hiedelemmel találkozom, rengeteg olyan emberrel beszélgetek, akinek meg kell magyarázni, hogy ha félti a növények érzéseit, talán nem kellene egy vegán által elfogyasztott növényadag sokszorosát megetetni az állatokkal, hogy aztán egy kicsi adag húst kapjunk, hogy talán az oroszlán döntéseire alapozva nem kellene élni, hogy egy iPhone-nal a kezében egy modern világban talán nem az ősember a legjobb hivatkozási alap - és még sorolhatnám. Én általában ugyanazt a 15-20 kérdést kapom és válaszolom meg naponta többször, és ha egy vegán csoportban is ezt kapom kötekedésből (mert ezeknek a belépő tagoknak eszükben sem volt váltani vagy valóban érdeklődni) és nem tudok miattuk valóban engem is érdeklő, vegán szemszögből érdekes és hasznos dolgokról beszélgetni és azokkal foglalkozni, az igenis dühítő. És nem azért, mert önsimogatásra vágyok, mert ha arra vágynék, nem lennék aktivista, hanem azért, mert nem az a csoport célja, hogy a vegánokat faggassák azok, akik általában arra sem veszik a fáradtságot, hogy a wiki szócikket elolvassák a témában.

Egyébként külön érdekesség, hogy amikor fél évente egyszer valaki olyat kérdez, amit még nem hallottam korábban - végtelenül boldog vagyok, mert végre kihívásnak érzem a beszélgetést és a közös elmélkedést. Tehát nem az önsimogatás a lényeg, hanem az, hogy legyen egy safe space, ahol nem kell elmagyarázni (a fenti példánál maradva), hogy én miért nem ölök kutyát és macskát, egyszerűen jól érezzük magunkat azokkal, akik hozzám hasonlóan gondolkoznak és látják a világot. Ez valóban önsimogatás? Ez valóban olyan nagy bűn, hogy számon kelljen rajtunk kérni?

Illetve másik kérdésem: Mikortól lesz valaki szektatag? Amikor beléptem a Magyar Vegán Egyesületbe, az lettem, mert szerettem volna egy strukturáltabb és sokkal hatékonyabb eszközzel is kiállni az állatok jogaiért? Hogy vegán aktivista vagyok, és így lettek vegán barátaim (a vegyes étrendű barátok mellett), az lettem? Vagy már akkor az lettem, amikor vegánként beléptem a Vegan in Hungary-be? Szektás lettem automatikusan, mert valamilyen vegán közösséghez tartozom? Tehát mindenki, aki valamilyen, az ő értékrendjének megfelelő közösséghez csatlakozik, szektás?

"Azok a vegánok, akik pozitív aktivisták, tehát mondjuk éttermet visznek, inkább kerülik a szélsőséges gondolatokat."

Amíg a veganizmus nem egy diéta, hanem egy állatjogi kérdés, ugyan nagyon fontos az étterem tulajdonosok aktivizmusa is, de legalább olyan fontos azoké, akik a tényeket, tudományos információkat megosztják az emberekkel.

"Itt elmondtam, hogy a magyar vegán helyzet borzaztó állapotban van. A boltokban elveszel, ha vegán cuccokat akarsz venni - hacsak nem veszel a túlárazott, szűk vegán matricás kínálatból -, a vegán receptek valamiért méregdrága és ritka összetevőkből állnak, amiket itthon nehéz beszerezni (a feleségemnek maga kellett összehozni egy egyszerű vegán szakácskönyvet, nem volt segítsége, csak a rengeteg elcseszett online recept), és a vegán közösség egyre inkább elszáll a Holdra, ahová senki nem akarja őket követni, lassan az új vegánok sem."

Ez az a gondolat, amivel gyakorló vegánként egy pillanatra sem tudok egyetérteni. Lehetséges, hogy egy kívülálló számára így tűnik, de szerencsére nem ez a helyzet. Érdemes megnézni a receptjeimet a blogon: nulla "méregdrága és ritka összetevő", három olyan összetevőt használok csak, ami ritka a magyar konyhában még. Ezek a minden egyes bioboltban megvehető búzasikér, sörélesztőpehely és csicseriborsóliszt. Ezen túl milyen vegán cuccokat veszek? Gabonaféléket, hüvelyeseket, magokat, zöldségeket és gyümölcsöket. Egyiket sem mondanám drágának, nehezen beszerezhetőnek vagy ritkának. És ezekből tökéletesen és egyszerűen ki lehet alakítani egy egyszerű étrendet. Ezt korábban egy egész hétig be is mutattam.

"Mint megtudtam, egy alkalommal kimondottan agresszív támadást kaptak ezért, a mitképzelsz-hogyvegánnakhívod-eztahelyet vonalon, úgyhogy részben emiatt felhagytak a méz használatával."

Remélem, Ön is érzi, hogy nemteljesen objektív egyetlen kimondottan agresszív támadással érvelni a hazai veganizmus általános helyzete kapcsán.

"Nem lepődnék meg, ha kiderülne: azokat a vegánokat, akik ezt a megosztó erőt hozták be a csoportba, mind vegán aktivisták szippantottak be. De az mindenesetre gyanús, hogy a bennük lévő indulatokat valami kiváltja, és ezt az indulatot a nyugodt, lassan, divatmentesen, önszántukból lett vegánok nem annyira osztják, sőt. Ugyanúgy ki vannak rajta akadva, mint én."

Ha jobban érdekli, hogy mi ez az indulat néhány vegánban, ajánlom a fenti részét a cikkemnek, amiben kifejezettem, hogy milyen érzés vegánként egy nem vegán világban. Továbbá nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy akik szembesültek az állatok szenvedéseivel, traumatizáltak, amit úgy neveznek, hogy STS (vagyis secondary traumatic stress), ami a poszttraumás stressz másodlagos formája, amit az él át, aki más szenvedéseinek, bántalmazásának a szemtanúja. Ami egy teljesen egészséges, normális reakció és idő kell az embernek, amíg feldolgozza a látottakat, addig viszont lehetséges, hogy hevesebben reagál mások (az állatok) szenvedéseire és az ezzel kapcsolatos témákra. Én nyugodtan, lassan és divatmentesen lettem vegán, nem is találkoztam addig vegán aktivistákkal, vegán csoportokban sem voltam jelen, mégis eleinte ugyanez a feszültség megvolt bennem (amíg fel nem dolgoztam), mint azokban, akik egyik napról a másikra váltottak az aktivisták hatására. Mert ez nem azon múlik, hogy kinek a hatására váltunk és az "mivel mossa át az agyunkat", hanem azon, hogy mivel szembesülünk és milyen gyorsan és hatékonyan tudjuk azt feldolgozni.

"Ha minden tizedik ember feleannyi húst enne, mérthetetlenül többet tennék ezért az ügyért, sőt sokkal több állat menekülne meg, sokkal több potenciális termőterület szabadulna fel - hogy a vegánok szempontjából is nézzük az ügyet -, mint a vegán aktivisták összes erőfeszítésével együtt."

Valóban nagyon jó, ha kevesebben esznek állati eredetű élelmiszereket, de ezzel nem mentjük meg az állatokat, nem vetünk véget a fajizmusnak, tehát a veganizmus szempontjából: bár hatalmas lépés, még mindig kicsike.

"Mint minden vallás, végül ez is elkezdett saját kiindulási állításai ellentéteit kitermelni. Ez a közös az egyházakban: végül olyan tanításokat fogalmaznak meg, amik az eredeti tanításokkal szembemennek. Miközben abból indult ki az egész veganizmus, hogy minél inkább ártás-mentes módon éljenek az emberek, mintha ez nem vonatkozna az emberekkel való kapcsolatra. Így forgatjuk ki az eszméket: az ember a nagy és szent átalakulása során képes sírni a véletlenül eltaposott bogarakért, miközben a "gyilkosok" iránti gyűlöletében az embereket már nem sajnálja annyira sem, mint a bélbaktériumait. Versenyt csinál a nem-ártásból, annak ellenére, hogy puszta léte létrehoz és elpusztít élőlényeket, ezáltal egy higgadt, nyugodt, derűs élet helyett egy újabb kompetitív, hajszolós, acsarkodós világot csinál magának, a régi kompetitív, hajszolós, acsarkodós mellé."

Egyrészt a veganizmus nem szekta, nem egyház, nem vallás, hanem egy életmód, amit tudományos tényekkel is alá lehet támasztani. Ráadásul ha legalább arra vette volna a fáradtságot a cikk megírása előtt, hogy elolvassa a veganizmus hivatalos definícióját vagy utánanézzen annak, hogy miről is ír, akkor láthatná, hogy a fenti gondolatmenete nem állja meg a helyét, hiszen itt semmilyen önellentmondás nincs, hiszen a veganizmusnak egyedül az állatok jogaihoz van köze. Persze, egy ideális világban ez az emberekkel szembeni tisztelettel is társul, de sajnos nem egy ideális világban élünk. Viszont ezt már többször is leírtam, nem szeretném önmagamat ismételgetni.

Egyébként a fenti videóban is elég részletesen elmagyarázza a pszichológusnő, hogy miért hitrendszerre alapul a húsevés, de ez a kép is nagyon találó: Hányszor hallottam már, hogy az ősember is evett húst! Sőt, egy régi, félremagyarázott tanulmányból ered a hiedelem, miszerint nem egészséges. Hányszor nem olvasták el, amit írtam, csak azért, mert nem akartak belemenni, hányszor szarozták le a legfrisebb kutatásokat, mert azok nem a vegyes étrend mellett szóltak, hányszor hallottam, hogy szeressük az állatokat, csak néha vágjuk el egyik-másik torkát, hányszor láttam menőnek beállítva disznóvágós posztokat és hányszor láttam embereket, akiket nem érdekelt, hogy mit mond a logika és a tudomány...

"Nekem ezt mondja Steiner Kristóf fenti bekezdése. Akik meg szeretnének divatmentesen segíteni, egyenek egyszerűen egyre kevesebb és kevesebb húst. A legtöbb étel ugyanolyan jó, ha kevesebb húst teszünk bele, és már iszonyú jó vegán kajákat lehet kapni, baromi finom zab- és mandulalevekkel önthetjük fel a kávénkat. Ha mindenáron szeretnénk csatlakozni valamihez, lehet az olyan csoportokhoz, mint Jane Goodall #IEATMEATLESSkampánya, amivel mindenki maga tűzheti ki a céljait, vagy lehet aktivista. De anélkül, hogy titkos traccspartikon bizonygatná, hogy mennyire jó ember, és a többiek mennyire nem azok."

Vagy egyszerűen legyenek vegánok és legyenek a saját felfogásuk és habitusuk alapján aktivisták, és úgy álljanak ki az állatokért, hogy közben tisztelettel fordulnak az embertársaik irányába. Önmagukkal foglalkozzanak és ne más vegánok tetteivel, önmagukat önmagukhoz mérjék és ne nézegessék, hogy a másik mekkora vegán, és mindjárt meg is oldódott ez a kérdés. Mert nem a veganizmussal és a vegán aktivizmussal van a baj, hanem néhány emberrel. De csak azért, mert van néhány hülye feminista, nem lesz a családon belüli erőszak, a bérkülönbség és más elnyomások fajtája rendben, és nem mondjuk azt, hogy akkor foglalkozzunk inkább a környezetvédelemmel, mert az hasznosabb...

Összességében úgy gondolom, hogy sokkal igényesebb, összeszedettebb és hitelesebb lett volna az oldalukon megosztott cikk, ha nem általánosít, utána olvas annak, hogy miről is ír, tisztába kerül a veganizmus alapjaival és nem uszít a vegánok ellen az elfogadás és a "tiszteljük a másikat" jegyében. Így viszont csak vagdalkozás, gyűlölködés és hergelés mindaz, amit csinált és írt, és semmivel sem jobb attól, amit az egész vegán közösségen kért számon azért, mert néhány ember nem úgy kommunikál vagy él, ahogy az Önnek tetszene.

Üdvözlettel:
Juhász Anita Diána
www.cruelty-free-beauty.hu